Szellemiségem a táncoktatásban…

A tánc maga, legyen szó bármely táncról, egy olyan ajándék, amely mindent megadhat, de amelyért folyamatosan tenni kell. Hosszú-hosszú tanulási folyamat, amely igazán soha sem ér véget.
A folyamat, akár egy izgalmas kaland, tele van kihívásokkal, kisebb nagyobb akadályokkal, amelyeket teljesíteni és leküzdeni egyenként is igazi dicsőség saját magunk számára is. Minden elsajátított mozdulat egy lépcsőfok, amely közelebb visz a táncban rejlő szabadsághoz. Szabadság, amely bennünk létezik, amely a lelkünk vágya.
Még emlékszem az első órára, a „nemtudás” érzésére, a bizonytalansággal teli, mégis hívogató és izgalmas érzésre, hogy a „képzeletbeli raktáram „áruházam” üres polcait tudással töltsem tele, mozdulatokkal, technikákkal, praktikákkal”, amelyből kedvemre válogathatok majd, amikor már meg tudom élni a tánc szabadságát.
Mindenki vágyik valamire, el szeretne érni valamit, valakinek vagy saját magának bizonyítani szeretne valamit. Általában mindannyian keresünk valamit a táncban. Valamit, amitől közelebb leszünk, vagy elérjük az áhított célt. Mindeközben persze folyamatosan átalakulunk, és ezzel együtt a céljaink is. Ez a tánc a tökéletes eszköz, hogy rátaláljunk önmagunkra.